MC-BUBU DUNAÚJVÁROS KÉPEI
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
BÖLCSKE
BÖLCSKE KÖZPONT
Központ, Szüreti nap, szeptember 12
BÖLCSKE, KÖZSÉGHÁZA
KÖZSÉGHÁZA
BÖLCSKE, KŐTÁR
KŐTÁR
Napkelte a Dunán
BÖLCSKE, ELVILEG TÖRÖK VILLA
BÖLCSKE, DUNA-PART
Török villa
Duna-part
BÖLCSKE, DUNA-PART
BÖLCSKE, DUNA-PART
Duna-part
Duna-part
BÖLCSKE, HANZELY ERDŐ - HANZELY-KRIPTA
HANZELY-KRIPTA
BÖLCSKE, SZENT-ANDRÁSPUSZTA KÁPOLNA
Szent-Andráspuszta, kápolna
BÖLCSKE, SZENT-ANDRÁSPUSZTA KASTÉLY
Kastély a kápolnából
BÖLCSKE, FOCIPÁLA ÉS RENDEZVÉNYEK SZÍNHELYE
FOCIPÁLYA
BÖLCSKE, SZENT-ANDRÁSPUSZTA, RÉGI ISKOLA
Szent-Andráspuszta, régi iskola
  Bölcske község Tolna megyében, a pécsi egyházmegyében és a Dunamelléki Református Egyházkerületben, a Duna, Dunaföldvár, Németkér, Dunakömlőd, Paks, valamint Madocsa által közrezárva fekszik.
  A község területe ugyan a Dunántúl része, de földrajzilag az Alföldhöz sorolható, talaja, annak szerkezete és táji jellege miatt. Az itt élők körülményeit, létfeltételeit nagyban meghatározta - s befolyásolja mind a mai napig - a község keleti határát átszelő Duna. A földrajzi sajátosságok közül említésre érdemes továbbá az alföldi jellegű tájból kiemelkedő, a falu lakói által "hegyeknek" nevezett, de inkább csak szelíd domboknak tekinthető' vonulat, melyen a középkorban még több apró falucska feküdt. Bölcskc jclentőségét emelte egy gazdaságföldrajzi tényező is: a római kortól kimutatható úthálózat, így a községet a mai napig É-D-i irányban átszelő, a római limesvonalba illeszkedő út, mely felfűzte a part menti erődöket, tehát a Bölcskénél ma már a Duna medrében lévő, búvárrégészetileg kutatott objektumot is, továbbá a falu nyugati határában, megközelítően a mai 6. sz. főút nyomvonalán húzódó, egykor Aquincumot Mursaval (Óbuda-Eszék) összekötő római hadi, illetve kereskedelmi út is.
  A községről csak az Árpád-kor végén szólnak először forrásaink, így a régészet segítségét kell kérnünk. A falu határában 1906-ban előkerült honfoglalás, esetleg kora Árpád-kori fejszék, valamint 1972-ben Katz Gyula kertjében csemetefaásás közben fellelt, Árpád-kori kultúrrétegbe mélyített ovális alakú gödörben ugyan XVI-XVII. századi kályhaszemeket találtak a próbaásatást végző régészek, de e leletek mindenképpen arra vallanak, hogy a település - nem számítva a korábbi korokat - a honfoglalástól kezdve lakott volt. Talán erősíti véleményünket egy 1868-ból származó híradás is: "Tolnamegyében Bölcskén május 19-én egy földmívelő pinceásás közben, összesen hatodfél fontot nyomó arany és ezüst régi pénzeket talált egy fazékban elásva. A nagyobb részben aranypénzek között állítólag 800 évesek is volnának". A híradásnak főleg az aranypénzekre vonatkozó kormeghatározása kétséges, de legyen szabad megemlítenünk, hogy a községben szenvedélyes gyűjtők, s így talán hozzáértő numizmaták éltek.

  Az Árpád-korban a település és környéke minden bizonnyal a tolnai ispánsághoz tartozott - talán Árpád és leszármazottjainak örökségeként -, mert elsősorban csak így magyarázható, hogy Bölcske közvetlen szomszédságában két bencés apátság, a földvári és a madocsai is megalakulhatott. További érv, hogy Madocsán és környékén már Szent István uralkodásának idején más egyházak is javadalmakhoz juthattak, így a zalavári és a bakonybéli apátság, s hozzájuk társultak még a tatárjárás idején a veszprémvölgyi apácák is. Feltevésünk mellett szól az a tény is, hogy a szomszédos Madocsa udvarnoki, Kormó pedig a tolnai várhoz tartozó föld volt. A királyok gyakran felkeresték a vidéket - döntően a Duna és az itt haladó római utak miatt - így biztosan tudunk IV. Béla madocsai tartózkodásáról, s egy későbbi látogatásnak köszönhetjük Bölcske első írásos említését is. A helyi plébánia irattárában található Dóczy-Bencze-féle egyháztörténet már ismerte az 1332 - 37. évi pápai tizedjegyzék ide vonatkozó adatait, ismereteink alapján azonban megállapíthatjuk, hogy a falu neve 1291. október 7-én fordul először elő III. András egyik oklevelében.
  A község neve - a tudomány mai állása szerint - személynévből keletkezhetett magyar névadással - a Bocs becéző származékaként -, s az alapjául szolgáló személynév a "bölcs" köznévből ered. A laikus névetimológia származtatta a nevet pl. Bulcsú vezér itteni vadászhelyéről (Bulcsúkő), de 1865-ben már megjegyzik, hogy "más hagyomány szerint első földes ura a környéken és a megyében Bölcsnek ismertetvén, adta a községnek a nevet.
  Említettük, hogy a falu területe az Árpád-korban királyi birtok lehetett, de Károly Róbert uralkodása idején már nemesek kezébe került. 1340-ben a kalocsai káptalan határjárást végez Bölcske, s a másik oldalon lévő Vejte és Szüle között. Ez az oklevél is Bölcske régisége mellett szól, hiszen az új határok, határjelek kitűzését az indokolta, hogy a korábbiak elenyésztek. Az akció ekkor már Bölcskei Mihály és Kelemen, valamint Szülei Amadé, továbbá Vejtei László és Miklós kérésére zajlik. Az oklevélben említik a Bölcske és Vejte között lévő Somszigetet (Sumzygethe), a Vejtefövény nevű zátonyt és a dunai révet.
  Talán a falu valamilyen szintű középkori iskolai életére vall azon adatunk, hogy az innen kikerülő Bölcskei Mátyás 1478-ban a pécsi püspökség klerikusa volt.

A Hanzély család temetkezőhelye a Hanzély erdőben
  Középkori faluhelyet sejtett Szentandráspuszta is, melyre azonban csak egy kétséges, illetve a későbbiek folyamán meg nem erősített adattal rendelkezünk. Sörös Pongrác, a bencés rend kiváló monográfusa, a bakonybéli apátság kapcsán megjegyzi: "András püspök valamelyik Földvár mellett fekvő villáján - talán a későbbi tolnai Szent-András pusztán, amelyet azután Szent László király megerősítése miatt a XVI. századi birtokösszeírásban királyi adománynak vettek - szintén gyarapította birtokkal a monostort. Mint az előzőekben láttuk, a bakonybéli apátság már első királyaink idejében a szomszédos Madocsa mellett is rendelkezett halászóhellyel, tehát birtokos volt e tájon, valamint a Szent László-féle megerősítés mellett szólhat, hogy 1701-ben azon puszták között fordul elő, melyeket 1561-ben a Paksiak új királyi adományként nyertek el. Kétségtelen tény viszont, hogy a mai napig gyűjthetők a puszta területén középkori kerámiatöredékek, melyekre már korábban is felfigyeltek. Wosinsky Mór jeles régészünk külön kiemeli azt az itt talált hullámvonalas durva edényt, melynek fenekét kidomborodó kereszt díszíti. Idézhetjük továbbá a Tolnavármegye című újság 1898. évi tudósítását is: "Hanzély János földbirtokos egy Szt-András pusztán talált, 15. századból való, csúcsíves stílusban készült aranyozott ezüst keresztet adományozott a múzeumnak; a teljesen ép leletet szép sodronyzománc díszíti, az áttört csúcsíven keresztül a kereszt belsejében elhelyezett igen finom faragású fakereszt. A későbbiek folyamán láthatjuk, hogy Szentandrást a törökök is külön írták össze Kövesfok néven. Talán még egy mondat; a mai puszta tökéletesen beleillik azon középkori településeink sorába, melyek templomuk védőszentjéről nyerték nevüket.
  Bár a Baracs és Bojár nevű határrészek középkori létét sem írásos dokumentum, sem régészeti lelet nem bizonyítja, de megemlítjük, hogy a Duna másik oldalán mindkettő előfordul településként. Ezen kívül Baracs nevű falu Bölcskétől 20 km-re északra is található, az e tájon honos Baracs-nemzetség nevét őrizve. A Bölcskével szemben lévő Bojárt (ma Harta pusztája) pedig a Bölcskéhez közel fekvő Hard (ma Cece pusztája) falu nemesei adják cserébe 1280-ban IV. László királynak. Megjegyezzük, hogy a középkori településhálózat sokkal sűrűbb volt mint a mai, s ráadásul községünk igen kiterjedt határral rendelkezik.

BÖLCSKE, SZENT-ANDRÁSPUSZTA KASTÉLY
Szent-Andráspuszta, kastély
II. Lajos magyar király azon, a Bölcskétől nyugatra húzódó, egykori római úton haladt - dunaföldvári és két napos paksi időzés után lefelé Mohácsra -, melyen a győztes Szulejmán szultán 1526. szeptember 5-12 között már Budára nyomult. A szultán később (1529, 1532, 1541, 1543) újabb hadjáratokat vezetett, minden esetben útba ejtve Bölcskét. 1545-től állandósult vidékünkön a török jelenlétét. Bölcske első török összeírása (defteré) 1546-ban készült, melyet 1559-ben módosítottak, és  a korábbi defter adatai közé bevezették a változásokat. Miután az emin (adószedő) a lakosok nevét nyilvántartásba vette, először a dzsizje-adót (filori-, haradzs-adó ) fizetők számát írta össze, így azok, akik a házukon, földjükön, szőlőjükön kívül, állataikban és egyéb ingóságaikban 300 akcse (török ezüstpénz) értékkel rendelkeztek, 50 akcse dzsizje-adó fizetésére kötelezték Őket. Ez az adórendszer végeredményben a magyar királyság gyakorlatát vette át, hiszen ott a fenti feltételeknek megfelelő jobbágyokra 1 magyar forintot vetettek ki, mely a XVI. században még 50 akcsénak felelt meg. A dzsizje-adó nem terjedt ki a lakosság egészére, mert a kevésbé tehetőseken kívül egyesek kimaradhattak még különböző jogcímek (utász feladatok ellátása, hídépítés stb.) miatt is. 1562-ben már egyértelműen a bölcskei családok sarjadékainak révén gyarapodott fel úgy a népesség, hogy meghaladta az 1546. évit.
  A mezőváros lakossága természetesen magyar részre is adózik, egyrészt földesurainak, másrészt a palotai vár részére. A palotai urbáriumok olykor néptelen helységként tüntetik fel - a vidék más településeivel együtt -, melynek hátterében azonban inkább az figyelhető meg, hogy az összeírók nem jutottak el ide. Kétségekkel kell fogadnunk - s mint az a későbbiekből kiderül, erre minden jogalapunk megvan - a palotai uradalom 1617. évi urbáriumát is, mely Madocsa, Kormó és más falvak mellett lakatlannak említi Bölcskét is.
  A török korszakból származó utolsó összeírásunk szerint 1683-ban Bölcske mezővárosban 26 lakott és 77 puszta házat találtak, s a lakosok 150 forintot fizettek földesuraiknak, a Paksi család vagyonát öröklő Jármy Istvánnak, Holló Zsigmondnak, Daróczy Istvánnak és Nyakas Miklósnak. A török földesúr minden háztól 1 ft 50 dénárt, a szultán pedig 2 ft-ot követelt. Bortizedüket megváltották és a földvári őrséget tűzifával látták el.


BÖLCSKE, BÉKE-TÉR
BÖLCSKE, BÉKE-TÉR, TURUL
Béke-tér
Béke-tér, Turul
BÖLCSKE, SZENT-ANDRÁSPUSZTA KASTÉLY ÉS SZOCIÁLIS OTTHON
BÖLCSKE, SZENT-ANDRÁSPUSZTA KASTÉLY ÉS SZOCIÁLIS OTTHON
Szent-Andráspuszta, Szociális otthon
Szent-Andráspuszta, Szociális otthon
  A törököt kiűző felszabadító seregek 1686. szeptember 15-16-án Bölcske és Madocsa között táboroztak. Ekkor készítette L. N. Hallard településünk és a szomszédos Madocsa eddig ismert első rajzos ábrázolását. A rajzot elemző Gaál Attila megállapítja, "Bölcske romos templománál csupán annyi bizonyos, hogy egy-hajós, egytornyú, kerek szentélyzáródású, keletéit temploma volt. A romokban fekvő település azonban hamarosan új életre kelt, ha egyáltalán valóban ilyen mértékben elpusztult, mert 1689. október 18-án a mezőváros elöljáróinak, valamint Daróczy István paksi erősségének kapitánya és bölcskei "ministere", Császi Vécsei János pecsétjével ellátott irat arról tanúskodik, hogy a mezőváros él, sőt magistrátusa is működik.
  A háborús események és az 1710. évi pestisjárvány miatt megcsappanó lakosságot Daróczy földesúr újakkal pótolta, akik a megmaradó törzsörökös lakossággal együtt immáron közösen foghattak hozzá a XVIII. század elvégzendő feladataihoz.
  A falu 1739-ben helységházzal rendelkezett, melyben két szoba és egy kamra volt. 1804-bcn arról értesülhetünk, hogy a Daróczy Ferenccel megkötött szerződést itt olvassák fel a lakosságnak, ugyanakkor egyik 1765. évi forrásunk a kisbírók által kihirdetett parancsról szól. Ebben az évben hírt hallunk a falu rendjéért felelős hadnagyról is.
  A közigazgatás kapcsán szólnunk kell Bölcske mezővárosi rangjának elvesztéséről, melynek oka véleményünk szerint alapvetően a birtoklástörténetben kereshető. A XVIII. század elejétől az egymást váltó földesurak, nem beszélve a hitelezőkről, gyakorlatilag hosszú távon egyetlen kérdésben sem tudtak megegyezésre jutni, holott a helység mutatói nem tükröznek a kor viszonyaihoz képest óriási visszaesést. Bölcske a XIX. század közepéig, végéig, lélekszámát, gazdasági erejét figyelembe véve a megye első 7-10 települése között foglal helyet.
  Felmerül, hogy a postaút, vagy ahogy akkor még nevezték, az "Ország út" már a XVIII. századtól kezdve elkerüli Bölcskét, s ez a tényező járul hozzá visszaeséséhez. A postaút, vagy régi római út, ha úgy tetszik via regia, sőt mint láttuk a törökkorban és a XVIII. század elején Császár útja mindig is elkerülte Bölcskét.

1786   2464
1805   2801
1828   3272
1844   3926
1854   4519
1881   4364
1900   4391
1930   4168
1941   4040
1984   3388
BÖLCSKE NÉPESSÉGE
FORRÁS: http://www.sulinet.hu
MC-BUBU, HUNGARY, Bölcske, 2010. v.1.00
A FOTÓKRA KATTINTVA KÜLÖN ABLAKBAN NYÍLIK MEG A LETÖLTHETŐ NAGYFELBONTÁSÚ VÁLTOZAT